lgtmaraton

Április 3-án új időpontban, 18 órától várják az érdeklődőket a Nyitott Műhelyben Szebeni András LGT-fotóalbumának bemutatójára. A szerzővel és Presser Gáborral Jánossy Lajos beszélget. A belépés díjtalan.

LGT Maraton - Aréna koncert 2013. február 15

LGT - Neked írom a dalt 2013.02.15 Aréna

Tovább bővült az LGT koncertjéről készült videógyűjtemény, itt nézhetitek meg az összeállítást:

Nemcsak korábban nem közölt, érdekes képekkel találkozhatnak azok, akik fellapozzák Szebeni András LGT-ről készült fotóalbumát. A fényképek segítségével bárki nosztalgiázhat, ám többről van itt szó, hisz a művészi színvonalú alkotásokhoz fűzött gondolatok segítségével kicsit be lehet kukucskálni a túlsó oldalra is, meg lehet ismerni a zenészek nézőpontját, érzéseit is.

"A tabáni képeket majd negyven éve készítettem. Az egész hegyoldalt betakarta a tömeg. Fiúk, lányok, szakállasok, hosszú hajúak és szép arcúak. Hullámzottak, hömpölyögtek, kívülről tudták a szöveget, ismételték a refrént. Azt hiszem, akkor örültünk. Nagyon. Mindenki." - írta útószavában a fényképész.

Eddig nem publikált képeket is találnak az érdeklődők Szebeni András LGT-ről készült fotóalbumában. A csütörtök esti dedikáláson Keresztury Tibor, a Litera.hu főszerkesztője mutatta be a kiadványt, hangsúlyozta: a mű érdekessége, hogy olyan pillanatokat örökít meg, amelyeket a közönség nem láthatott, illetve sok olyan kép van benne, amely eddig sehol nem jelent meg. Ráadásul szerinte fotóművészeti értelemben is értékes a gyűjtemény.

Az érdeklődők a beszélgetés után kérdezhettek, fotókat készíthettek, és természetesen dedikáltathattak is. Szebeni András fotóművésszel és az LGT négy tagjával - Presser Gábor, Somló Tamás, Karácsony János és Solti János - találkozhattak a rajongók az Írók Boltjában tartott eseményen.

"A fényképész azért fényképez, hogy megmutassa másoknak, amit ők nem látnak" - írja Presser Gábor az album bevezetőjében - hozzáfűzve, hogy "Valamint más okokból is." Ezen okok közé Szebeni Andás esetében a személyes érintettség és a művészi kifejezésvágy biztosan beletartozik. Közel négy évtizedes kapcsolat fűzi az LGT-hez - belülről követi a történetet a kezdeti időktől a jelenig. Innen látásmódjának érzelmi fedezete, átfűtöttsége és művészi hitele.

A könyv három helyszínre, három legendás eseményre, az 1979-es tabáni koncertre, a Sándor Pál által forgatott 1980-as LGT-showra, valamint az 1992-es, a Nyugati pályaudvaron megrendezett búcsúkoncertre épül, tagolódik. Három olyan alkalom művészi dokumentálását tartalmazza tehát, melyek nélkül az LGT története nem elmesélhető. S hogy az exkluzív kiállítású, dalszöveg-idézetekkel színesített album ne a szoborállítás alkalma legyen, hanem egy rendkívül élvezetes időutazás, újraélés élményét nyújtsa, arról a fényképész közelnézetén túl a képekhez személyes kommentárokat fűző Presser Gábor humoros, rezignált, vallomásos, meditatív jegyzetei gondoskodnak.

Megosztom veletek Soma Mamagésa véleményét az LGT koncertjétől. Egyébként a facebookon is olvashatóak ezek a sorok. Íme:-)

3 és fél órás volt ( szünet nélkül) az LGT zseniálisan felépített, előadott, megvalósított, bevarázsolt koncertje. Le a kalappal! Hatalmas élmény volt, hol a könnyeim potyogtak, hol lúdbőröztem, hol nevettem, hol velük énekeltem, máskor meg csak lehúnyt szemmel repültem bele a zenébe. ( Egyszer még mondtam is magamnak: „szídd föl begyem a sok zenét!”)

Szabályosan éreztem, hogy még a sejtjeim is táplálkoznak belőle.
10 zenész volt a színpadon ( plusz egy számban egy vendég gitáros), és természetesen kotta nélkül játszották az éltető zenét. ( Rengeteget próbáltak hónapokon át, ez érződött is.)
Nagyon profi dramaturgiával lett felépítve az egész, egy percre nem pilledt le ( mi sem bizonyítja jobban, a végén már majd szétrepedt a hólyagom, de nem volt szivem kimenni pisilni, mert annyira magával ragadó, beszippantó volt a koncert.)

Tele volt az Aréna, óriási energia volt, amikor az ismert számokat együtt énekelte a tömeg. Jó néhány zseniális slágerük megszólalt a tömeg által is.

Megkockáztatom, hogy az LGT minden idők legkiválóbb magyar pop-rock zenekara. Varázslatos, hogy ezt a magas zeneiséget el tudták juttatni a néphez is! Presser Gábor hihetetlenül sok oldalú, hatalmas tudású művész. Nagy tudású művész még van jó néhány, de ilyen sok oldalú, ennyi stílusban mesterien jártas nem nagyon.

De ugyanígy sorolhatnám a többi zseniális zenészt is, az ezer hangszeren játszó, fantasztikusan éneklő Somló Tamást, a gyönyörű dalokat író, és még mindig tüzesen gitározó Karácsony Jánost, a kiváló dobost Solti Jánost, s a többi nagyszerű muzsikust.

Úgyhogy rengeteg íze, színe volt az estének minden szempontból, ugyanis a hangzás mellé látvány és fénytechnika is párosult. Szellemesek voltak a kivetített képek, az Aréna közepére bevarázsolt Tabán ( fű nélkül, mindenféle fű nélkül…ez finom poén volt) , a táncosok pillanatnyi felvillanása.

Nagyon izgalmas és szellemes hangszerelési megoldásokkal volt tele az este, és volt 1-2 szám, amikor nekem totálisan bejött az Emerson Lake and Palmer, azon belül is azok a „jó elborult” számok, amikor szinte azt érzed, hogy a zene túllép a 3 dimenzión. Újakat nyit.
Egyértelmű, hogy a zenében van a legnagyobb varázserő! Köszönjük LGT!!!

A megtriplázott koncert alkalmából albummá rakta össze Szebeni András legked­vesebb képeit, melyeket a Locomotiv GT három nagy – dehogyis nagy: monumentális – buli­ján készített: Tabán 1979., LGT-show 1980., Nyugati búcsú 1992. További részletekért kattintsatok ide!

Szebeni András (Fotó: Móricz Simon)

Március 28 = DEDIKÁLÁS!!!!

Továbbra is várják az LGT-koncerteken készített mobiltelefonos videókat. A http://www.kulturpart.hu/lgtoperator    és a  www.lgt.hu  oldalakra lehet feltölteni a felvételeket. Már 227 anyag gyűlt össze, ezeket itt lehet megnézni:

Március 28-án tartják az LGT – etűdök kamerára és három helyszínre – című fotóalbum dedikálással egybekötött nyilvános bemutatóját. Az esemény Budapesten, az Írók Boltjában lesz, 17 órakor kezdődik majd. Keresztury Tibor, a Litera.hu főszerkesztője, a MüPa irodalmi szerkesztője mutatja be az albumot, és beszélget Szebeni Andrással és Presser Gáborral. Ott lesz és dedikál Somló Tamás, Karácsony János és Solti János is.

A kiadványt az LGT február 15-16-17-én megtartott teltházas Aréna-beli koncertjeihez időzítve
jelentette meg a ShowTime.

A huszonnégy önálló albumot, közel ötven bel- és külföldi kiállítást jegyző, Balogh Rudolf-
díjas Érdemes Művész szakmája azon elismert, legjelentősebb mesterei közé tartozik, akik
számára a fényképezés nem a puszta megörökítéssel azonos. „A fényképész azért fényképez,
hogy megmutassa másoknak, amit ők nem látnak” – írja Presser Gábor az album bevezetőjében – hozzáfűzve, hogy „Valamint más okokból is.” Ezen okok közé Szebeni Andás esetében a személyes érintettség és a művészi kifejezésvágy biztosan beletartozik. Közel négy évtizedes kapcsolat fűzi az LGT-hez – belülről követi a történetet a kezdeti időktől a jelenig. Innen látásmódjának érzelmi fedezete, átfűtöttsége és művészi hitele.

A könyv három helyszínre, három legendás eseményre, az 1979-es tabáni koncertre, a Sándor Pál által forgatott 1980-as LGT-showra, valamint az 1992-es, a Nyugati pályaudvaron megrendezett búcsúkoncertre épül, tagolódik. Három olyan alkalom művészi dokumentálását tartalmazza tehát, melyek nélkül az LGT története nem elmesélhető. S hogy az exkluzív kiállítású, dalszöveg- idézetekkel színesített album ne a mitizálás, a szoborállítás alkalma legyen, hanem egy rendkívül élvezetes időutazás, újraélés élményét nyújtsa, arról a fényképész közelnézetén túl a képekhez személyes kommentárokat fűző Presser Gábor humoros, rezignált, vallomásos, meditatív jegyzetei gondoskodnak.

Váratlanul keveredett oda, de nagyon jó élmény volt számára az LGT koncert - mondta a színésznő a Magyar Narancsnak adott interjújában. Elárulta, hogy szinte csak azokat a dalokat ismerte, amiket a tévében, rádióban játszottak, ám azt érezte, hogy a zenészek fantasztikus, első osztályú előadást nyújtottak. Igazi, minőségi szórakozásnak nevezte a maratoni eseményt.

Igencsak aktívak voltak a rajongók. Az LGT pár nappal a koncertek előtt felhívást tett közzé, hogy várják a közönség mobiltelefonos felvételeit, amelyekből végül koncertvideó készül. Eddig több mint 50-en töltöttek fel összességében 230-nál is több videót a Kultúrpart oldalára. Még mindig várják az anyagokat, nem számít a hang minősége, inkább az a lényeg, hogy milyenek a képek:-) Hajrá!
Addig is itt van egy a beérkezett videók közül: 

Már sokszor, sok helyen elmondta Presser Gábor, hogy nincs hiányérzete amiatt, hogy az igazi nagy áttörés nem történt meg, és az LGT nem lett világhírű. Európa több pontján, és az öreg kontiensen kívül is számos helyen bemutatkoztak, sok nyugati banda cserélt volna velük. Rab Lászlónak adott interjújában úgy fogalmazott, hogy a régióban valóban nagy volt az LGT. Ennél nagyobb karriert nem lehetett volna befutni. De ez azért nem ugyanaz, mint a nagyvilág. Nem ugyanazon a pályán futottak. Amikor Amerikában jártak, az olyan volt, mint az olimpia. Amikor a szocialista táborban léptek fel, az meg talán olyan, mintha a szpartakiádon lettek volna. Felmerül a kérdés, hogy vajon melyik a nagyobb buli... Nekik mind a kettő megvolt, és nem hasonlítgatják egyiket a másikhoz.

Fotó: MTI

Nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy az LGT-vel zenélhetett - mondja Enyedi Sándor. A debreceni gitárost 54 jelentkező közül választották ki a Barta Tamás Gitárversenyen, hogy a maratoni koncerteken a legendás zenekarral pengethessen, az Ő még csak most 14 című számot adta elő Presser Gáborékkal. Egy nagyon jó hangulatú koncertsorozatnak lehetett a részese, azóta egyre többen keresik fel a YouTube csatornáját, és a facebookon is sok pozitív visszajelzést kapott - árulta el a gitáros. Elmondta azt is, hogy nagyon segítőkész volt a stáb, és hogy nagy szerencsének tartja, hogy lehetőséget kapott a bemutatkozásra.

Múltidézésre csábít Szebeni András fotóalbuma, amely a tripla Aréna-koncerthez időzítve jelent meg az LGT-ről. A képek a zenekar 1979-es tabáni koncertjén, az 1980-as televíziós showműsor kapcsán, valamint 1992-ben a Nyugati pályaudvaron a búcsúkoncerten készültek. A tabáni bulin látható a lelkes tömeg, a színpad szélén álló fotósok, a kertésznadrágos Presser Gábor, és a melegítős Karácsony János és Somló Tamás. Szebeni András az MTI-nek elmondta, hogy ott volt a mostani maratoni bulin is, ezúttal azonban nem kérték fel fotózásra, ám a '70-es évek elejétől többször is volt lehetősége arra, hogy megörökítse a koncerteket. Ezeknek a képeknek a jó része eddig nem volt ismert a közönség számára, és azt gondolták, hogy néhány évtizeddel később is érdekesek, aktuálisak lehetnek. 

Nem számít, hogy milyen a hang. Aki videózott az LGT koncerteken, de úgy gondolja, hogy nem túl élvezetes a filmje, mert mondjuk torznak, túlvezéreltnek, esetleg tompának tartja a hangot, attól még küldje el a Kultúrpartnak. Ezt úgyis csak munkahangként fogják használni, a filmben pedig a jó minőségű hang kerül majd a képek alá. Addig is itt egy újabb válogatás:-)

http://www.youtube.com/user/LGTmaraton

A lejátszási lista

Egy újabb videó a Kultúrpartnak köszönhetően:-)

Bár mindhárom LGT koncert telt házas volt, azért mégsem lehetett ott mindenki a bulikon. Azoknak, akik nem jutottak el, itt egy kis ízelítő. A Kultúrpart jóvoltából bárki belenézhet a fő-főpróbába:-)

Ritka, hogy egy koncertnek egyetlen unalmas pillatana se legyen. Furcsa, de a bő háromórás koncert alatt egyszer sem éreztem, hogy lassan telik az idő, és úgy tűnt, hogy a körülöttem ülők, és a küzdőtéren táncolók is hasonló véleményen lehettek: voltak számok, amiket végigtapsoltak, lábukkal ütötték a ritmust, hangosan énekeltek... Vannak zenészek, akik hatvan felett valahogy megkopnak, és már nem úgy szólnak a dalaik, nem olyan a koncertek hangulata, mint annak idején. Hát... az LGT maratoni bulijaira ez nagyon nem igaz. Ha nem tudtam volna, hogy egy 41 éves banda szórakoztatja a közönséget, biztosan nem találtam volna ki. Az egész fellépés tele volt élettel, össze sem tudtam számolni, hány féle hangszert láttam a színpadon, és végig azt érezhette a közönség, hogy minden értük történik. Volt, hogy táncoló fiatalok lepték el az Aréna színpadát, volt, hogy egyetlen hangszer szólt csupán, dinamikus, és egyszerre letisztult volt az egész. És hát kár volna múlt időben fogalmazni, hisz ma este még lesz egy koncert, amin biztosan hasonló izgalmak várják a közönséget:-)

"Mi vagyunk a zenekar. És ti kik vagytok?" - kérdezte Presser Gábor a pénteki monstre koncert közönségétől, mire mindenki bekiabálta a nevét. Majd elstartolt a maratoni buli. Lendületes, energikus, ötletekkel teli és valahogy nagyon otthonos volt, ami talán furcsán hangzik, tekintve, hogy a teltházas Aréna előtt játszott a Loksi. Mégis végig érezhette a közönség, hogy nekik zenélnek, minden azért történik, hogy minél több élménnyel térjenek haza. Volt, hogy a nézők között tűnt fel Karácsony János, hogy elénekeljen pár dalt, majd a küzdőtér közepén felállított kis színpadon jelentek meg a zenészek, megidézve a tabáni koncertek hangulatát. Hibátlan hangzás, látvány fogadta a rajongókat. Szívvel-lélekkel játszott az LGT, a közönség pedig együtt "élt" velük. Láttam tiniket és nyolcvanasokat is a koncerten, az Ő még csak most 14 című dalba pedig beszállt a Barta Tamás Gitárverseny győztese, Enyedi Sándor is. Összességében óriási élmény volt, és ez vár a következő két koncert közönségére is. Az a mondat jutott eszembe, amit Presser Gábor mondott nekem egyszer: "tudod, én már nehezen írok le dolgokat, mert sokszor át kell rágni a sorokat, hogy tökéletesek legyenek, hogy minden a helyén legyen, mert csak úgy érdemes..." Ezt a tökéletességet éreztem a koncerten is, ilyet pedig csak a legnagyobbak tudnak. Bocs, ha elfogult voltam:-))))

Fotó: MTI

Néhány óra, és elstartol az LGT koncert. Mától három napon át minden este maratoni bulit tart a legendás, mégis friss zenekar az Arénában. A Klebelsberg Kultúrkúriában tartott zártkörű fellépésükön bebizonyították, hogy remek formában vannak: Presser, Karácsony, Somló és Solti lelkesedése, lendülete a régi. Mivel kisebb nagyobb szünetekkel bő négy évtizede zenélnek együtt, így igazi stíluskavalkád jellemezi az előadásukat. A bluestól a hard rockig, a progresszívtől a rock and rollig terjed a repertoár. Harminc-negyven dalt adnak majd elő a mostani bulikon, így a közönség nemcsak a nagy slágereket hallgathatja meg, hanem olyan dalokat is, amelyek nem szólnak nap mint nap a rádiókból.

Mozikészítésre csábít az LGT. Azt kérik a közönségtől, hogy mindenképpen hozzanak magukkal mobiltelefont a maratoni bulikra, mert az ezekkel felvett videókból gyúrják majd össze a koncertről készült dokumentumfilmet. A nézőtéri operatőröknek  csak annyi a dolga, hogy a  www.lgt.hu weboldalon névvel, telefonszámmal, e-mailcímmel regisztráljanak, ÉS feltöltsék az  általuk forgatott anyag nekik legjobban tetsző  részeit.  Amennyiben a feltöltött részlet(ek) bekerülnek a moziba, az  alkotók értesítik  a regisztrált  operatőrt.

Az operatőri „munka” önkéntes.  A felhasznált anyag nem kerül a zenekar kizárólagos tulajdonába, ám azt az LGT korlátlanul és egyéb térítés nélkül felhasználhatja.

Az  operatőr neve  szerepel  az elkészült koncert-dokumentumfilm alkotói  között . Csak  és kizárólag  telefonos felvételeket várnak.

Ha elegendő  minőségű és mennyiségű anyag gyűlik össze, indulhat a mozizás!:-)

A hétfői, nagysikerű komáromi koncert után már javában a három fővárosi fellépésre gyúr az LGT. Pénteken, szombaton és vasárnap várják a rajongókat, és már szó szerint az utolsó simításokat végzik a zenészek, gyakorlatilag minden készen áll arra, hogy óriásit bulizzanak az Arénában:-)

Egy kis kedvcsináló: Somogyi Tibor képei a komáromi koncertről:

Nosztalgiát keltő, mégis ízig-vérig modern bulira számíthatnak azok, akik részt vesznek az LGT háromnapos maratoni koncertjének egyikén. Az Arénában rendezendő koncertek nem lesznek híján a show- és látványelemeknek sem. A főszerep azonban mégiscsak a zenészeké és a daloké lesz. 30-40 számot hallgathat majd meg a közönség. A minél lenyűgözőbb hatás érdekében Karácsony János például legalább hat gitárt válogat. És már nem is kell sokat várni, hogy élőben is meg lehessen hallgatni őket:-)

Már nem kell sokáig várniuk az LGT-rajongóknak: elindult a visszaszámlálás! 11-én este Komáromban, a sportcsarnokban állnak színpadra a zenészek, este hétkor kezdődik a buli, jövő pénteken pedig startol a három állomásos budapesti maraton. A Loksi öt és fél év után szánta rá magát, hogy koncertezzen, és az óriási érdeklődés miatt három fellépés is lesz zsinórban az Arénában. A zenészek legalább három órán át szórakoztatják majd a közönséget.

Úgy tűnik, hogy egy jó koncerthez nem feltétlenül kell apropó. Az LGT három hatalmas bulit is tart a napokban az Arénában, de Presser Gábor szerint felesleges ebben túl sokat látni. A csaknem harminc éve azonos felállásban zenélő Loksi egész egyszerűen csak játszik majd, ehhez pedig nem kell sem jubileum, sem születésnap, sem visszavonulás, elég pár hangszer és némi hallgatóság. A szervezők és a zenészek sem gondolták a maratoni buli kitalálásakor, hogy a legendás banda háromszor is megtölti majd egymás után az Arénát. Maga a helyszín is rendhagyó, hiszen eddig még soha nem léptek itt színpadra Presserék.

Úgy látszik, a február az LGT-ről szól. Három koncertet tartanak az Arénában, és ha ez még nem lenne elég, egy csodás fotóalbum is megjelenik a bulik apropóján. Szebeni András kiadványa egyedülálló, hisz ilyen könyv most először jelenik meg a Loksiról. A zenekar életéből három fontos történetet mutat be a fényképész: Tabán 1979, LGT show 1980.Nyugati búcsú 1992. Soha eddig ilyen összeállításban nem látott képek, Presser Gábor kommentárjaival. A klasszikus fekete fehér és a néha egészen elvarázsolt színek fogadják az olvasót.

Egy kis visszaemlékezés Szebeni Andrástól:-)

"A tabáni képeket majd negyven éve készítettem. Az egész hegyoldalt
betakarta a tömeg. Fiúk, lányok, szakállasok, hosszú hajúak és szép arcúak.
Hullámzottak, hömpölyögtek, kívülről tudták a szöveget, ismételték a refrént.
Azt hiszem, akkor örültünk. Nagyon. Mindenki.

Aztán néhány éjszakára a zenekar, csomó szép lány, modellek, lámpák,
technika, Sándor Pál – a mozis – vezényletével kiköltözött a város peremére,
egy romba. Itt forgott az LGT-show, a Nézd, az őrült mit csinál. A felkérés az
volt, csináljak önálló képeket, amelyek a filmben is szerepelnek majd. Hát
tessék. Itt vannak. És szerepeltek.

Aztán Presser szólt, hogy a Nyugatiból kitolat a mozdony a Locomotiv GT-
vel. Volt egyszer egy zenekar. Nem volt egyszerű, három napig szóltak,
naponta tizenötezer ember… és egy búcsú. Szomorú vagy, nem akarod, hogy
elmenjenek, de fényképezel.

Aztán megint eltelt vagy húsz év, s most újra szólnak. No igen, ilyen a rock
and roll!"

Minden várakozást felülmúló érdeklődés fogadta az LGT-koncerteket. Maguk a zenészek sem gondolták, hogy ilyen nehéz időkben, amikor az embereknek kevés a pénzük, egymás után háromszor is sikerül megtölteni az Arénát. Ám a jegyeladások szerint igenis sokan vannak azok, akik szívesen áldoznak azért, hogy kedvenceiket láthassák a színpadon. Természetesen ez nagyszerű érzés, de hatalmas lelki teher is - mondja Presser Gábor, aki szerint hiába írnának új dalokat, a közönség ugyanis elsősorban a régi slágerekre kíváncsi. Csaknem kétszáz szerzeményük van, ebből a Loksi tagjai belső szavazással állítottak össze egy ötvenes listát, ez lesz a maratoni koncertek repertoárjának alapja. Ebből kerül majd ki az a körülbelül harminc szám, amit előadnak a közönségnek. Lesz egy blokk, amely Barta Tamásnak állít emléket. Ennek részeként hangzik majd el az Ő még csak most 14, a gitárverseny győztesével.

Fotó: MTI

Az LGT számára egy élő legenda. Az, hogy velük egy színpadra léphet, szakmai élete egyik legszebb ajándéka lesz - mondja Enyedi Sándor, a Barta Tamás gitárverseny győztese, aki a maratoni koncerteken beszáll az Ő még csak most 14 című dalba zenélni. Külön öröm számára, hogy egy komoly szakmai zsűri döntött úgy, hogy ő lépjen majd fel a koncerteken, naponta gyakorol, hogy a legjobb formában legyen. Magáról elárulta, hogy nemcsak gitározik, hanem énekel és dalokat is szerez. Évek óta fejleszt egy különleges gitártechnikát, amellyel népszerű zeneműveket, saját dalokat dolgoz át hangszerére. Önálló előadói esteken, klubokban és más rendezvényeken szokta ezeket előadni.

Lassan 21 éve, hogy az LGT a Nyugati Pályaudvar Kormányvárójában bejelentette: búcsúkoncertet tart a zenekar. Május 17-re tűzték ki a bulit, ám az óriási érdeklődés miatta a jegyes főpróbán kívül három koncertet tartottak, ez pedig 4X200 percnyi tömény zenét jelentett :-).

Az utolsó „búcsúkoncerten” elénekelték a Volt 1x1 zenekar című dalt is. És ugye tudjuk, hogy akinek a halálhírét keltik, az hosszú életű lesz... J

Ráadásul a fellépésekről készült dupla lemezre is ráírták, hogy folyt. köv.

Jött is a folyt. köv., de addig azért lefolyt némi víz a Dunán…

Közben mindenki járta a maga útját: Presser a legsokoldalúbb és legtermékenyebb, de Karácsony és Somló is komponál és kiad lemezeket, Solti pedig számos zenekarban zenél, dobol.

Zsinórban három maratoni koncert óriási kihívás még a legprofibb zenészek számára is. Ráadásul az LGT még sosem játszott az Arénában, ezért nagyon fontos, hogy a február 15-16-17-i koncert előtt tartsanak egy főpróbát, amelyre néhány szerencsés elmehet. Presser Gábor mondja el a részleteket:

Döntött a zsűri: Enyedi Sándor nyerte meg a Barta Tamás gitárversenyt.

Pontosan még nem tudják, hogy hány számot adnak elő a februári koncerteken, de legalább három órán át szórakoztatják majd a publikumot. Ez 30-40 dalt jelent, persze azt sem szeretnék, ha a végére teljesen elfáradna a közönség - árulta el Presser Gábor. A három egymást követő napra időzített maratoni buli a zenészeknek is nagyon megterhelő, de már jó ideje hosszú órákon át próbálnak naponta, hogy nagy örömet, maradandó emlékeket okozzanak a rajongóknak. És ami a látványt illeti, már az is megvan, hogy milyen lesz a díszlet. Aki régi vasúti kellékek között képzeli el a koncerteket, nem fog csalódni:-)

SOMLÓ:  „Negyven éves zenekar vagyunk, mely időnként téli álmát alussza. Nincs értelme befejezni, mert ameddig élünk, zenélünk.” 

Egy szinte alig látott LGT-felvétel Lengyelországból! Barta, Laux, Presser, Somló!

1973 augusztusában a sopoti fesztiválon készült a tévéfelvétel. A „Ringasd el magad” hatalmas sláger volt Lengyelországban is.

Az LGT 1987-ben lépett fel utoljára a Tabánban, igaz, akkor még nem sejtették, hogy ez lesz a búcsú a helytől. Szerencsére tévéfelvétel is készült a buliról.

Felröppent a hír, hogy karácsonyra új lemezzel rukkol elő a zenekar, ám a rajongóknak csalódniuk kellett: az értesülés kacsának bizonyult. Presser Gábor úgy fogalmazott, hogy eldöntötték: nem oszlanak fel, de végtelen időre felfüggeszti magát a banda.

Ugyan 1988-ban kiadták a 14 évvel korábban, Los Angelesben készített lemez újrakevert, átszerkesztett változatát, de a rendszerváltás utáni első években nem sokat lehetett hallani róluk.

Mindig is arról álmodtál, hogy a nyakadban egy minden pénzt megérő stage-passal 1x ott lehess a színpadon, amikor kedvenc bandád, az LGT nyomja?

Nem vicc: most valóra válthatod ezt az álmodat (na jó, stage-passt nem kapsz:-).

Nem kell mást tenned, mint idekatt: http://www.lgt.hu/panocast.html    , és máris beülhetsz az időgépünkbe, és repítünk vissza, 2007-be a Szigetre, a Locomotiv GT koncertjére, ahol a fiúk épp a Primadonnát játsszák…

Ez a varázslat a Budapesti Műszaki Egyetem kutatói által kifejlesztett PanoCast– panorámaközvetítés – technológiának köszönhető. Segítségével a néző teljes, 360⁰ (!) interakcióhoz jut.

Vagyis úgy érezheti, mintha valóban a történet helyszínén és a történés középpontjában, azaz a színpad közepén tartózkodna, és – az interakció révén – követheti a zenészeket, vagy rájuk „kattintva” további információt is megtudhat róluk (website-ok, wikipedia, hangszerek, stb.).  Lehetőséget kap, hogy a”színpadon állva” körülnézzen, és úgy lássa a közönséget, mint a zenészek, a zenészeket pedig úgy, ahogy csak ők egymást, vagy ahogy az operatőrök, a színpadon dolgozó technikusok. Az egér segítségével rá is nagyíthat egy-egy részletre, kiválaszthatja saját kameraállását, és ha akar, a színpad fölé is emelkedhet, majd visszaereszkedhet a földre…

FIGYELEM, FIGYELEM, CSAK AZ JÖJJÖN, AKI BÍRJA!!!
FELSZÁLLÁS!  360 fokos VONATOZÁS!

Légy türelmes, várd meg, míg a teljes videó letöltődik, és akkor kapd el az egered, és JÁTSSZ!

Ritkán koncerteznek, februárban viszont zsinórban három maratoni bulit is tartanak az Arénában, ez pedig nem kis erőpróba. Az LGT tagjai számára komoly fizikai kihívást is jelentenek a 3-4 órásra tervezett fellépések. Somló Tamás és Karácsony János azt mondja: muszáj bírni az iramot. Naponta több órát próbálnak, azon vannak, hogy a közönség nagyon jó érezze majd magát.

Gőzerővel készül az LGT a februári koncertekre, naponta 8-10 órát próbálnak a zenészek.

Fotó: Reviczky Zsolt

Három koncertet ad az LGT februárban az Arénában! Bejelentették ugyanis, hogy nemcsak 15-én és 16-án, hanem 17-én is színpadra áll a zenekar a fővárosban. A rajongók olyan iramban kapkodták el a jegyeket a második bulira is, hogy a szervezők és a zenészek úgy döntöttek, tripláznak. Ráadásul  pár nappal a budapesti fellépések előtt, február 11-én Révkomáromban  is lesz egy koncert a sportcsarnokban. Szóval igencsak eseménydús hónap előtt áll a zenekar:-)

1978-ban az LGT-sztori talán legkitartóbb filmes krónikása, Sándor Pál tévéshow-t rendez a Zene lemez anyagára építve: Ugye, mi jóbarátok vagyunk? Nem sokkal később, a tabáni koncertről - vendég a V'Moto-Rock és Zorán - forgat dokfilmet, amiben a zenekar technikusai kerülnek a középpontba. Van ugyan egy nagy nyári országos turné, a munka dandárját a Mindenki című lemez felvételei jelentik. A banda nagy elánnal dolgozik, ám "ott fenn" folyton keresztbe tesznek, előbb az Amerika című dal szövegét tiltják le, majd a dupla album borítójára üt pecsétet a cenzor.

Eifert János betiltott lemezborítója

Olyan tempóban fogynak a jegyek, hogy gyakorlatilag már alig kapni belépőt az LGT februári koncertjeire. A zenekart és a koncertet szervező céget is meglepte, hogy ekkora az érdeklődés, hiszen az eredetileg tervezett buli mellé már korábban be kellett iktatni egy másodikat. Ám úgy tűnik, hogy lenne igény egy harmadikra is. Már el is kezdődtek a tárgyalások. Hamarosan kiderül, hogy mire jutnak:-)

A 2011-es, decemberi Aréna-koncertjére készülődve ugrott be Zoránnak, hogy már mindjárt itt az év vége, és az LGT 40. születésnapjáról még sehol senki nem emlékezett meg, pedig az 1971-es év rock-fordulópont volt számukra, zenészeknek, közönségnek egyaránt: ekkor akakult meg a Locomotiv GT! Így jött az ötlet, hogy ő akkor megünnepli őket azon az estén! Aztán amikor felkonferálta a négy "srácot", percekig állva ünnepelt a tízezernyi közönség, alig tudták folytatni a koncertet! Zorán szerint ezek azok a pillanatok, amikor a külvilág csörtetése közben egyre biztosabban érzi, hogy "csak a zene, a zene, a zene kell..."

1992 decemberében sem volt híján a történéseknek a Loksi:-) Megjelent a Zörr, az Amadinda, a Locomotiv GT és a Trio Stendhal közös lemeze. Boltokba került a Best os Locomotiv GT 1971-1992 kazetta, valamint az LGT Nagy Képes Kottás Emlékkönyv, kottákkal, dalszövegekkel, archív fotókkal, kortárs művészeti alkotások reprodukcióival, Presser Gábor bevezetőjével.

December 10-én bemutatták a budapesti Átrium moziban a Búcsúkoncertről készült, Kapitány Iván rendezte filmet, Báj-Báj Loksi! címmel. Ám a vetítésen botrány kerekedett: a filmet gyártó Kozmo Film és az utómunkálatokat végző Magyar Filmlaboratórium Vállalat között elmérgesedtek az anyagi viták; ezért vagy másért, a film utolsó jelenetei nem készültek el időre, így a bemutatón ezeket nem is vetítették le.

Lengyelországban óriási siker volt a Kultúrpalota kongresszusi termében adott koncertről készült felvétel. A Loksit nem kérdezték meg, és nem kérték fel, mégis egy nagy és három kislemez készült az anyagból, amelyen semmiféle utómunkát nem végeztek. A magyar közönség - a KGST-nek "hála" - nem ismerhette meg ezt, ugyanis idehaza nem került forgalomba. Októberben megjelent a Locomotiv GT V., ám nem sokáig tartott az öröm. Miután kiderült, hogy Laux disszidált, lekerültek a korongok a boltok polcairól. Nem úszták meg büntetés nélkül azt sem, hogy Németországban "megmentettek" két koncertet: Németh Gábor, a Skorpió dobosa ugrott be a berlini koncerteken. Emiatt azonban egy időre jegelték a zenekar működési engedélyét. Decemberben Romániában Szekeres Gábor, az Atlasz dobosa ült be Laux helyére. Ezt a koncertkörutat a Securitate is intenzíven látogatta.

Karácsony James: "Én azt hiszem, hogy ebben a társaságban az a jó, és azért is bírtuk ilyen sokat, mert valahogy talán így kiegészítette egymást ez a társaság, vagy valahogy passzoltunk egymáshoz, vagy talán az átlagon felüli tűrőképességünk volt, vagy szeretjük egymást talán, vagy valahogy így lehet, nem?"

Bő 15 éve annak, hogy bejelentették: újra van LGT. 1997 októberében, a Friderikusz-showban hangzott el a bűvös mondat. Az újra összeállt Loksi a legnagyobb titokban készítette el legújabb lemezét, a 424 - Mozdonyoperát. Egyből el is játszottak két dalt róla a nézőknek. A műsor után éjjel 11-kor 28 lemezbolt nyitott ki országszerte, így azok, akik azonnal szerezni akartak az albumból, rögvest megvehették a korongot. Nagy volt a siker, hamarosan platinalemez lett a kiadvány. November végén az 50mló koncerten a Körcsarnokban fellépett Presser Gábor, Karácsony János és Solti János is, vagyis újra együtt zenéltek: négyen együtt a Visszatérést játszották. Az év utolsó két hónapjában járták az országot, dedikáltak. A MÁV stílusosan az IC-kocsikhoz csatolt Kádár-különvagonban szállította a vidéki helyszínekre a bandát.

Felröppent a hír, hogy Somló Tamás kiválik az LGT-ből. 1985-öt írtunk ekkor, és éppen december volt akkor is. Mindebből annyi volt igaz, hogy a zenész Dániába szerződött egy exkluzív vendéglátós zenekarhoz. A következő hat évben ritkán látogatott haza, és csak néha-néha vállalt fellépést.

Barta Tamás: "Nincs rosszabb, mint a kajára várni.":-)

Fantasztikusan startolt az amerikai turné: 25 nagyvárosban több mint 30 koncertet adtak, önállóan és fesztiválok vendégeként is felléptek. Meghívást kaptak az American Bandstand és a Mike Douglas Show adásába is. Felvették második angol nyelvű lemezüket is, ám a 11 szerzeményt tartalmazó korong soha nem jelent meg. Jimmy Milleren elhatalmasodott a kábítószer-függőség, és a felvételek befejezése előtt eltűnt, a keverést nélküle fejezték be. Közben az ABC stúdióban is nagy átalakítások voltak, egyre átláthatatlanabbá váltak az ügyek, így végül szertefoszlottak a nagy tervek. Ráadádul ekkor derült ki, hogy Barta nem jön haza a bandával.

Ha a Loksi legellentmondásosabb évét keressük, akkor minden valószínűség szerint 1974 lesz a megoldás:-) Olyan volt, mintha hullámvasútra pattant volna az LGT: rossz hírek és vidám események egyaránt voltak benne, és minden szupergyorsan zajlott. Tavasszal meg kellett műteni Barta Tamás fülét, ám az operáció nem sikerült. A zseniális gitáros ettől kezdve szinte egyáltalán nem hallott a fél fülére. De ez sem tartotta vissza az LGT-t, májusban már Jugoszlávia felé vették az irányt, ahol angol nyelvű dalokkal turnéztak. Közben már az amerikai koncertekre gyúrtak. Piacra dobták első angol nyelvű lemezüket Angliában és az Egyesült Államokban. Ahogy már egy korábbi bejegyzésben is megírtam, júniusban már Londonban zúztak, egyebek mellett a Rainbow Színházban Dick Clark In Concert című műsora számára készítettek tévéfelvételt. Az anyagot júliusban leadták a tengeren túlon. Ezen a koncerten, amelyet Amerika-szerte vetítettek, fellépett még többek között Rod Stewart és Maggie Bell is. Ez után jött a legendás amerikai turné, amely három és fél hónapon át tartott, és ahogy korábban már olvashattátok, diplomáciai bravúr eredményeként valósulhatott meg, hiszen Amerikában élő magyar üzletember segítőjük még Henry Kissingert is felhívta, csak hogy a banda - a hiányos papírok ellenére - felléphessen az USÁ-ban. És még korántsem volt vége az évnek:-)

Ha eltekintünk attól, hogy a locomotiv szó ebben a formában semmilyen nyelvben sem létezik, azért elmélázhatunk picit azon, hogy mit is jelenthet. Az angolban gőzmozdonyt, a latinban helyváltoztatót takar, de nem kizárható a zenekar névválasztásában a spanyol loco, azaz bolond szónak névbe való tudatos beolvasztása sem... A sportban egyébként sztálinista futballcsapatok neve volt a locomotiv, az LGT azonban csak lábtengóversenyeken indult:-)

"Akadémiai kommentár": A név (Locomotiv GT), mely egyetlen nyelv helyesírási szabályainak sem felel meg - magyarul k-val írnánk és hosszú í-vel, angolul pedig hiányzik a szóvégi e - valószínűleg infantilis polgár-/elvtárspukkasztás céljából keletkezett.:-)

Egy amerikai turné a '70-es években álomnak tűnt egy magyar zenekar számára. De nem az LGT-nek. Laux József dobos-menedzser zseniális szervezőkészségének hála az amúgy is sikeres Loksi előtt újabb kapuk nyíltak ki.

Laux Amerikában megismerkedett egy jómódú magyar származású üzletemberrel, aki már-már misszójának tekintette, hogy a magyar kultúrát támogatja. A zenekarvezető megkédezte tőle, hogy szárnyai alá venne-e egy rockbandát, és a válasz igen volt. Hamarosan fel is vették a BUMMM! angol nyelvű változatát Londonban, majd utaztak Amerikába.

Több kacskaringós sztori is kapcsolódik ehhez az időszakhoz, az egyik legérdekesebb talán az, hogy majdnem visszafordították a zenészeket Magyarországra, mert a Kennedy reptéren kiderült, hogy nem stimmelt minden a papírjaikkal, ám ekkor segítőjük egyik közeli ismerőse, az amerikai külügyminiszter bevonásával oldotta meg a helyzetet. Több hónapig tartó utazás, koncertezés vette kezdetét, és már készült a második angol nyelvű lemez, amikor váratlan fordulat történt: ekkor derült ki, hogy Barta Tamás nem akar hazajönni. Ennek súlyos ára lett: érvényét veszítette a három amerikai turnéra és három lemezre szóló szerződés.

Éppen harminc éve jelent meg a Locomotív GT X. A zenekar azonban elszámolta magát, mert ez valójában a kilencedik Loksi sorlemez volt! És ami ez után következett: lemezbemutató turné; éjszakai, zárt körű koncert a Zeneakadémián, majd a hallgatók kérésére dupla koncert a KEK-en.

Presser:"Ha segíteni akarsz, inkább várjál!"

"Kemény légy, mint a", "kemény légy, mint a", "kemény légy, mint a", sose tudom meg - árulta el Novák Péter zenész.

Hozzátette: persze, hogy a Rolling Stones, nem süket, tíz éves vagyok és annyiszor rakom vissza a tűt, ahányszor csak kell! Egyébként is, az állítmánnyal van problémám; hogy lesz a muzsika kemény? Bársony? Sárga? Édes? S miként árasztja illatát rothadó enyészetnek, ha így támad kedve, vagy elkeseredése? Valami varázslat van ott zeneileg, hol ezrek énekelnek akár ezer dalt is el, kívülről fújva azokat az énekessel, értelmet adva az együttes, amúgy bugyuta kifejezésének - korán leesik a tantusz. Az utóbbi szófordulatot már képtelen vagyok elmagyarázni a kolozsvári egyetemistáknak három évtizeddel később, de üvölteni még tudok velük a gangról hajnalban, miszerint "volt egy faltól falig ház". Ha van valami szentimentális a rockandroll életérzésben, hát ez: mindenki mindenkinek lehetne a gyereke... No és aki akar, a mai napig tanulhat valamit! "Nincs szebb, mint a fő okos előtt vigyázzban álló láthatatlan röhögés..." Mostanság? A túléléshez elég egyetlen, szívünk nagylemezére karcolt sor.

Volt, aki szó szerint vette a felhívást: 14 éves jelentkezője is van a Barta Tamás emlékére megrendezendő gitárversenynek. A fiatalon elhunyt zenész Ő még csak most tizennégy című dalát kell eljátszani egy szál gitárral, és egy szabadon választott művet kell még előadni. Az ezekről készült egy-egy perces videókat a youtube-ra várják, és a nyertes 10 ezer ember előtt játszhat el egy dalt az LGT-vel jövő februárban az Arénában. A zsűri tagjai: Karácsony János, Madarász Gábor és Sipeki Zoltán! Mivel nagy az érdeklődés, december végéig meghosszabbították a jelentkezési határidőt. Gimnazistákat, harmincasokat, negyveneseket is megmozgatott a felhívás.

1976. debemberében tartotta első romániai turnéját az LGT.  Az Atlasz dobosa, Szekeres Gábor játszott Laux József helyén. Szűk egy évvel később ismét Romániába utazott koncertezni a Loksi. A bukaresti koncertet a román parlament épületében - azaz a Ceauşescu-palotában - tartották. A hangbeállás közben a zenekar és a technikusok már-már tettlegességig fajuló vitába keveredtek a helyi bőrkabátosokkal. A következmény: külügyminisztériumi jegyzékváltás és kitiltás Romániából. 

2007-es marosvásárhelyi koncert 21 évvel később...

SOMLÓ: "Sokszor nevetek rajtam" (A Volt 1X1 zenekar című filmből)

Mindkét lánya tanult zenélni, bár pont gitározni egyikük sem tud - árulta el Karácsony János. Több hangszeren is játszanak, 2007-ben fel is léptek az LGT-vel a Sziget Fesztiválon. Az egyik énekelt, a másik fuvolázott. A zenész nem akarta befolyásolni az ízlésüket, igaz, azért beszólt nekik, ha nem épp kedvére való zenét hallgattak vagy játszottak. Most pedig úgy tűnik, hogy -ha közvetve is- de épp Rebeka lánya az, aki hat az ő zenei világára. Mivel a hölgy már az egyetemre koncentrál, és alig játszik a fuvolán, így apja vette kézbe a gyönyörű hangszert.

Nagy szövegrontónak tartja magát Presser Gábor. Elmondása szerint nem tud jól verset, prózát tanulni. Ez a saját dalaira is igaz. Van benne egy félelem, hogy nehogy hibázzon, mert azt nagy tiszteletlenségnek tartaná a közönséggel szemben. Egyszerűen azt gondolja, hogy ciki, ha a rajongók jobban tudják a dalokat, mint ő maga. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindig rontana:-), de maximalizmusa miatt inkább bebiztosítja magát: így aztán nem ritka, hogy kis papírokat ragaszt a zongorájára, amin a dalok szövegei olvashatók.

Rendszeresen fellép, van hogy egyedül szórakoztatja a közönséget, de kísérőzenekarral vagy trióval is szokott zenélni Karácsony János. Az LGT gitárosa a Qartnak adott korábbi interjújában elmondta, hogy a mai napig ír dalokat, bár tapasztalatai szerint a rajongók sokkal inkább a régi, jól ismert szerzeményekre kíváncsiak. A közönség általában a nagy slágerekre ugrik, persze időnként azért meglepi őket új dalokkal is. Tisztában van vele, hogy őt összekapcsolják a Loksi-dalokkal, és ez így rendben is van szerinte, ettől természetesen az ő életébe még sok más is belefér. Arról, hogy miért ment át annak idején a Generálból az LGT-be, röviden csak annyit mondott: nehéz lett volna másképp dönteni. Aligha akadt volna olyan gitáros a szakmában, aki visszautasítja a lehetőséget, hogy beálljon a disszidált Barta Tamás helyére - mondta. Később szólókarrierbe kezdett, 1986-ban jelent meg az első önálló lemeze.

Presser Gábor elsőre 74 dalt írt össze, de van egy 54-es szűkített kerete is. Ezen a héten már biztos, hogy kilencven százalékban eldől a koncert műsora. De: ismerve az LGT korábbi történeteit, lehet, hogy a próbákon még mindig változtatni fognak.

Somló Tamás szülinapi bulijára kibéreltek egy belvárosi kávézót. Az ünnepelt természetesen rosszul parkolt, és az épp bilincselni készülő közteresektől Charlie mentette meg, aki az ablakból vette észre az akciót...

Péntek reggel a Mokkában a Somló szülinapi riportba meglepetésként meghívott Presser Gábor egy tortával fejbe vágni látszott Tamást hátulról. Nem így lett. De Presser bosszankodva mondta, hogy ha habos torta lett volna, és nem az a nehéz, sűrű csokitorta, akkor bizisten megcsinálja, mert Somló, az artista az ilyen vicceket nagyon szereti.

Az óvodás Somló Tamás

"13 éves voltam és még javában punk zenét játszottam, amikor egy barátom a születésnapi buliján feltette az éppen akkor megjelenő Loksit bakelit lemezen. Mire elérkeztünk a Box című számhoz, már tudtam, hogy nem fogok egész életemben punk zenét játszani. Hogy pontosan mi is történt, nem tudom. Talán pont akkor nyílt meg az a kapu, amin ha egyszer átlép valaki, sokkal többet lát és ért meg a világból" - árulta el Hrutka Róbert zenész, zeneszerző.

"Irigyeltem őket, hogy baromi jól muzsikálnak, nagyon jók a szövegeik, és különben is...irigyeltem őket pusztán csak azért, mert én is olyanná akartam válni, mint ők! De, hogy valójában milyenné? Mai fejjel átgondolva, ritkán van olyan, amikor rendkívül tehetséges emberek találkoznak azért, hogy a szó legnemesebb értelmében emberként menjenek fel a színpadra azért, hogy embereknek játszanak. Talán semmi mást nem akartak, mint örömet szerezni maguknak és a közönségnek. S ami a legcsodálatosabb ebben, ők egy olyan utat választottak, ami ma is követendő példa lehet bármelyik zenész számára. Mégpedig az, hogy olyan dalokat írtak, melyek zenei irányzatoktól függetlenül, bármilyen korban érvényesek maradnak. Ha ehhez hozzá veszem azt a tényt, miszerint a hang, vagy a zene hullámok formájában terjed és a befogadó érzelmei kódolják ki ezeket a hullámokat, akkor igenis felelősséggel bírunk minden gondolatért, lejátszott hangért, amit szabadjára eresztünk az Univerzumba. S ha úgy is érezzük, hogy ezek a hangok már megszűntek, és újra csend van, a kódok ott maradnak bennünk és a legváratlanabb pillanatokban aktiválják magukat. Csak remélni tudom, mikor az LGT zenéjét hallgatjuk, ezekből a megfoghatatlan kódokból aktiválódik bennem és mindenkiben egy jó adag, és ha ez időközben átalakul vírussá, azt se bánom! Talán lesz még esélyünk megfertőzni egy-két generációt."

S végül egy utolsó gondolat:

"Mikor a feleségem annak idején, egy németországi egyetemen tanult és az egyik előadás után kiderült a tanára számára, hogy Magyarországról jött, elkezdet vele magyarul beszélni. Mikor megkérdezte, hogy honnan tanult meg ilyen jól magyarul, a tanár így felelt:

Van egy zenekar, akiért bárhova képes vagyok elmenni ha, megtehetem, csak azért, hogy élőben hallgassam őket. Hogy teljes legyen az élmény és értsem a szövegeiket is, magyarul tanulok. Ezt a zenekart úgy hívják: LGT.

Akkor még természetesnek tűnt ez a történet, de ma már tudom hogy ez arról a megfoghatatlan csodáról szól, amit sokan a zene erejének hívnak, s amit én csak úgy hívok: LGT-KÓD."

Presser Gábor műfaji kalandozásaiba az is belefért, hogy különböző szignálokat is szerzett. Egy időben kifejezetten gyakran kapott felkéréseket néhány másodperces dallamok komponálására.
Így történhetett meg az is, hogy 3 évig az ő egyik szerzeményével kezdődött a Híradó az akkor még egyetlen televízióban. Sőt! A La Baletta No.2. című munkája - ami egyébként „A próba” című balett zenéjének alapmotívuma - annyira megtetszett a BBC-nek, hogy a 80-as évek közepén jó ideig ez volt a délutáni világhíradójuk szignálja. Ezzel akkor szembesült Presser, amikor az EMI zeneszerzőjeként épp Londonban volt, és a tévében meghallotta a saját dallamát. Betelefonált az EMI-hoz, hogy ez miként lehet, mire lelkendezve behívták, hogy jaj! elfelejtettünk szólni, micsoda üzletet kötöttünk, gyere be! És bontottak egy pezsgőt…

Mellesleg ugyanezt a zenét használta  évekig a Magyar Televízió a Regionális Híradó szignáljaként, és ott sem szóltak, és ott Presser - elmondása szerint- még egy pezsgőt sem kapott.

Az LGT kísérőzenekarként is bizonyított, 1973 és 1976 között Kovács Katival álltak együtt a színpadon, négy közös lemezt is jegyeznek. A Kovács Kati és a Locomotiv GT, a Rock and roller, a Közel a Naphoz és a Kati című albumok a közös munka termései. Olyan sikeres dalok születtek ebben az időszakban, mint a Rock and roller és a Szólj rám, ha hangosan énekelek. A közönség imádta őket, hatalmas rajongótáboruk volt. Ennek az együttműködésnek is köszönhető, hogy a külföldi fellépései miatt idehaza kissé háttérbe szorult énekesnő rövid idő alatt ismét a zenei élvonalban találta magát. A Loksi még közös tévéshow-t is készített vele. Nemcsak Kovács Katival, hanem Zoránnal is dolgoztak együtt: a Zorán, a Zorán I. és a Zorán III. albumok
zenéit ők írták neki.

A napokban lesz 39 éve, hogy megjelent az LGT harmadik lemeze, a BUMMM. Az albumot még júniusban rögzítették a Magyar Rádió 8-as stúdiójában. Olyan dalok kerültek fel rá, mint a Ringasd el magad, a Kék asszony, a  Miénk itt a tér, az Ő még csak most tizennégy vagy a Gyere, gyere ki a hegyoldalba. Ez volt az első korong, amelyen Somló Tamás játszott, és az utolsó, amely Barta Tamás távozása előtt készült. Bekerültek a "dobozba" is: a lemezből és a Kovács Kati és a Locomotiv GT című albumból ugyanis tv-show-t forgattak. A Slágerszerviz sorozat része volt, és a következő nyáron vetítették le. "A lemezt visszavonták, ez nem volt nyilvános dolog, nem jelent meg sehol, hogy be volt tiltva. Ez olyan kis sumák volt, úgymond büntetés Barta Tamás Amerikába disszidálásáért, nem akarták, hogy  Barta képe kint legyen, és így a miénk sem lehetett ott" - emlékezett vissza Presser Gábor.

Keresd meg a pengetődet, és lépj fel az Arénában! Még egy tehetségkutató? Faktorok, Voice-ok, Megák és Pávák után most még gitár is?!? Igen!

Az LGT november 1-től gitárversenyt hirdetett a Kultúrparton. A verseny az együttes egyik alapító tagjának, a tragikus körülmények között elhunyt fantasztikus gitáros, Barta Tamás nevét viseli. A zsűri november 30-ig várja a pályázatokat, a fődíj pedig nem más, mint egy közös zúzás az LGT tagjaival a február 15-i nagykoncerten, 10 ezer ember előtt, az Aréna színpadán.

A megmérettetésre a www.kulturpart.hu/gitarverseny oldalon lehet jelentkezni. A pályázóknak két művet kell feltölteni a honlapra, egyrészt:

az Ő még csak most tizennégy című dalt kell elgitározni kíséret nélkül, instrumentális, szóló gitárra megálmodott, saját stílusodban, értelmezésedben! Illetve egy szabadon választott művet, amely mehet akár zenekari kísérettel is.

A dalokat 1-1 perces hosszban kell videóra rögzíteni, majd feltölteni az oldalra. Figyelem! Ne énekelj, csak gitározz!

A feltöltött pályaművek közül a zsűri - Karácsony János, Madarász Gábor és Sipeki Zoltán - választja ki a nyertest.

Nem baj, ha amatőr vagy és nem hátrány, ha profi!

Külön nyereményekben részesülnek azok a pályaművek, melyek a legtöbb szavazatot kapják az oldal látogatóitól 2012. december 1. 0 órától 2012. december 14. éjfélig, de a pályaművekre szavazók se klikkelnek hiába, hiszen köztük is értékes nyereményeket sorsolnak ki a közönségszavazás lezártával.

Nincs mese…

Itt gitározni kell!

"Gyerekként nehezen juthattam magyar zenei anyaghoz, emlékszem az újvidéki rádió játszott néhány dalt, amihez hozzá tudott jutni, no meg amikor nagyobb lettem, néha sikerült befognom a Danubius rádiót, ott hallhattam magyar dalokat... Egy alkalommal turkáltam a barátnőm szülei padlásán, és találtam néhány poros bakelitet, úgy éreztem kincsek ezek, ha nekik nem kell, én hazaviszem! Megtörölgettem a borítót, és akkor láttam, hogy ez egy LGT lemez. Lehettem tizenkét éves, hallottam már róluk, de keveset tudtam, mivel kb. kilenc éves voltam, amikor végre mi is be tudtuk köttetni a Magyar tv csatornákat" - árulta el Rúzsa Magdi.

"Kazettáim nem nagyon voltak, mert nem igen volt rájuk pénzem! Eltettem ezt a pár lemezt, amit találtam biztonságos helyre, mert lejátszóm sajnos nem volt, de azt tudtam, hogy előbb- utóbb sort kerítek a meghallgatására. Aztán elkezdtem rágni anyám fülét, hogy vegyünk egy használt hifi-t, amin van bakelit lejátszó is. Fél év múlva, megvette nekem, sosem felejtem el, ahogy elkezdett ropogni a bakelit és a tű találkozása, és megszólalt a Szól a rádió, komolyan mondom, meghat ma is, ha eszembe jut ez a perc, én tényleg akkor lettem szerelmes a zenébe, éppen ezért volt aztán nagy pillanat ott állni Presser Gábor előtt! A lényeg attól a naptól kezdve minden nap erre a lemezre ébredtem, és ezt nem csak úgy mondom, így volt! Sőt, nem csak én, de a szomszédok is! : D Most is őrzöm! Akkoriban sokan csodálkoztak is, hogy "ez a gyerek a régi zenét szereti"! Nem hogy szerettem, hanem alig vártam, hogy végre nekem is zenekarom legyen, akikkel bármikor eljátszhatok olyan zenét, amilyent csak akarok....! Ezt adta nekem az LGT!"

Akkora volt az érdeklődés, hogy az LGT tagjai úgy döntöttek, tartanak egy második bulit is, így nemcsak február 15-én, hanem 16-án is várják a rajongókat a Budapest Sportarénában. Utóbbi koncertre november 8-tól lehet jegyeket venni. Mindkét fellépés pontban 19 órakor kezdődik, és
a tervek szerint igencsak hosszúak lesznek. A jelenlegi  adatok alapján az Aréna történetének legtöbb jegyet eladó koncertjei az LGT lesznek.

Presser Gábor 1978-ban kapta meg első "hivatalos" munkáját: zenei vezető lett a Vígszínházban. Hatalmas megtiszteltetésnek tekintette Várkonyi Zoltán igazgató felkérését.

Pedig a szerződése nem volt éppen tökéletes. Az állt ugyanis benne, hogy a mindenkori legalacsonyabb fizetésért alkalmazzák. De ezzel ő nem is foglalkozott, mint mondja, nagyon örült a  felkérésnek, hatalmas lehetőségnek tartotta. A Képzelt riporttal kezdődött az összefonódás a teátrummal, azt még '73-ban állították színpadra, majd sikerdarabok egész sora következett, számtalan produkció zenéjét szerezte Presser Gábor: ilyen a Harmincéves vagyok; a Jó estét nyár, jó estét szerelem; a Szent István körút 14; a Túl a
Maszat-hegyen.

Fotó: Presser Gábor, Hegedűs D. Géza.,  Nagy Gábor, Kern András, Lukács Sándor

Önálló esteket is ad a színházban. Kedvenc műfajának egyértelműen a dalt tartja, hisz abban nincs mellébeszélés. "Van három és fél perced, utána bárki el tudja dönteni, hogy rendben volt-e vagy sem. A dal tetten érhető, ellenőrizhető" - mondja.

Nem szoktam definiálni, hogy mi vagy ki vagyok. Istenigazából nem is biztos, hogy szeretném, hogy legyen erre egy egyértelmű válaszom - mondta Presser Gábor. Persze bizonyos esetekben elkerülhetetlen, hogy az ember nevéhez címkéket ragasszanak. És ha már így van, akkor inkább zeneszerző mint előadóművész. Csak azért lett az utóbbi, mert a saját dalai nyilvánosságra kerültek, egy zenekar tagja lett, ott állt a színpadon... de ha fontossági sorrendet állítunk, akkor a zeneszerzés van előbb - árulta el. Szerinte ennek is megvan a kémiája. Megérzed, hogy ez vagy az az énekes hogyan szólaltatna meg egy dalt. Eleve annak a hangjára írja a dalokat, aki énekli majd. Van, hogy el is dúdolja magának az előadó hangján, de ha nem, belül akkor is hallja, hogy milyen lehet a végén. A jó előadó mindig jó inspiráció - mondta.

Laux József távozásával nyilvánvalóvá vált, hogy új dalszövegíró után is kell nézni. Adamis Anna ugyan nem tartott Amerikába a férjével, de valahogy törvényszerű volt, hogy új élet kezdődik, mással folytatják a munkát - árulta el Presser Gábor. Akkor már dolgoztak Zoránnal, és arra gondolt, hogy Dusán nagyon jó választás lenne. Mivel életképesnek tűnt az ötlet, fel is kérte a feladatra. Presser élvezte az együttműködést: nagy szenvedéllyel dolgoztak, lelkesen ordítottak a zongoránál, telefüstölték a szobát, és tépkedték a papírokat. A közös alkotás tele volt élettel. Persze azóta eljárt az idő felettük is, így a tempóból is visszavettek, -ahogy fogalmaz- "csendesebben" működnek együtt. Igazi barátság alakult ki közöttük - mondta Presser.

Kemény György grafikája
Dusánról

Egy furcsa véletlennek köszönhető tehát, hogy Solti János az LGT-ben kötött ki. 1977-ben került a csapatba, elsősorban a Loksiból ismerik, pedig számtalan formációban kipróbálta magát. Otthonosan mozog több műfajban: a rock, a jazz és a blues is közel áll hozzá. Hogy mégis kikkel játszott/játszik? Színes a paletta, ott van rajta a Hobo Blues Band, a Tátrai Band, a Budapest Big Band, a Things, az In Line és a Magyar Atom is. De mások mellett Kovács Katival, Katona Klárival, Zoránnal, Benkő Lászlóval, Demjén Ferenccel, Szakcsi Lakatos Bélával, Dés Lászlóval, Charlie-val, Koncz Zsuzsával és Deák Bill Gyulával is dolgozott együtt. Nemcsak dobol, tanít is, és zenét is szerez. Pályáját a Generál együttesben kezdte. Az LGT-nek mindvégig a tagja maradt. Hihetetlenül hangzik, de az évtizedek során több száz lemez készült a közreműködésével. Tizennégyszer választotta meg a szakma az Év dobosának, a közönség nyolc alkalommal találta a legjobbnak. Számtalan díjat kapott, átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét is.

1976. október 29–30. : Két tv-koncert Kelet- Berlinben. Németh Gábor, a Skorpió dobosa ugrik be, az utolsó pillanatban. A koncerteket így megtarthatják, de az Interkoncert az LGT működési engedélyének bevonásával büntet azt est megmentéséért, mivel nem "jelentették", hogy másik zenész játszik két alkalommal... Két hét múlva az LGT-nek már egy szerződött romániai turnéra kell indulnia, amiért is a működési engedély újra érvényes lesz, mivel az Interkoncert tetemes pénzt húz az ügyből... Hazaérve tovább tart vezér nélküli tanácstalanság. A szerkesztő Módos Péter váratlanul felkéri a 3/4 zenekart egy 15 perces önálló tévéműsorba. Körcsarnok. Vékony, szemüveges fiú aggódik a fal mellett szép fekete dobjaiért. A három LGT-s felváltva püföli az ő drága kölcsönhangszerét a kamera kedvéért. Aztán amíg a stúdióban az „Ahogy mindenki” egyzongorás felvételei folynak, Somló elindul haza, de még elmentében úgy dönt hogy szerződteti a folyosón a dobszerkó tulajdonosát… A vékony szemüveges a bajszát simogatja. Ott marad. Ő a Solti. Most már az LGT-ből. Presser: „És amíg én benn a kamerák előtt a zongorát püföltem, Somló kinn szerződtette a Soltit."

1976. október: A postaládába bedobva Presser megtalálja Laux József levelét a közös berendezések felosztásáról. Ebből kiderül, hogy Laux már Amerikában van… Már boltokban a Locomotiv GT V. című lemez, mikorra kiderül, hogy Laux „disszidált”, így kivonják a lemezt a forgalomból. És a sajtó sem marad tétlen, többek között megjelenik egy cikk egy fotó ürügyén, amelyen Laux farzsebén a kanadai zászló virít... A zenekar elveszti dobosát és vezérét, aki "szó szerint vezette a bandát".(Presser Gábor)

Kemény György grafikája Laux Józsefről

Barta Tamás rajongott Amerikáért, mindent imádott, ami kapcsolatban volt vele. Egy toll vagy ceruza is lázba tudta hozni, ha épp onnan származott - árulta el egy interjúban Presser Gábor. Számítani lehetett arra, hogy a tehetséges zenész a tengeren túlon képzeli el a jövőt. Az már kevésbé volt egyértelmű, hogy Laux József is úgy dönt, máshol folytatja. Legalábbis a zenekaron belül is másképp emlékeznek erre: Somló Tamás érezte az előjelekből, hogy valami történni fog, Presser Gábor azonban meglepődött, amikor kiderült, hogy dobos és zenekarvezető nélkül maradnak. Egy időre bizonytalanná vált a jövő, ám Somló Tamás egy huszárvágással megoldotta a helyzetet. De erről majd máskor írok részletesebben... A lényeg, hogy rövid időre ugyan, de az is felmerült, hogy vége, befejezik. Nemcsak dobost kellett találniuk, hanem karizmatikus vezetőt, menedzsert is. Az élet úgy hozta, hogy ezt a szerepet Presser Gábornak kellett betöltenie, ám szerinte ez senkinek sem volt jó. Ő utálta ezt a helyzetet, nem tartotta magát rátermettnek, és emiatt az LGT sem tudott olyan sikeres lenni, amilyen lehetett volna. Kaptak ugyan külföldi bemutatkozási lehetőségeket, és számos helyen léptek fel nagy sikerrel, mégsem jött össze a nagy nemzetközi áttörés. Ám ez nem okozott hiányérzetet Presser Gábornak. Neki is lett volna lehetősége Hollywoodban karriert építeni, szerződést ajánlottak neki, de ezt nem írhatta alá, mert az szembement volna a törvényekkel. És ő nem akart disszidálni, fontos volt számára a családja, semmiképp sem szerette volna bajba sodorni szeretteit.

Napra pontosan 37 éve annak, hogy az LGT angol nyelvű lemezt kezdett készíteni a Prága melletti Dejvicében, a Supraphon Studióban. Az album a két amerikai lemez dalaiból tartalmaz válogatást. 1976-ban jelent meg, cím nélkül, majd 1978-ban más borítóval, Motor City Rock címmel. Presser Gábor elmondta, hogy Dés, Gőz és Dely István is velük volt. Nagyon jó hangulatban, "könnyű kézzel" folytak a felvételek, (a sör is) az egyetlen szomorú pillanat, mikor a stúdióban folyvást lábatlankodó fotós szalvétává tapossa Gőz Öcsi harsonáját. A zenekar ezen a lemezen se keresett szinte semmit, mert a szocialista országokban "nem ismerték" az előadói jogdíj fogalmát, de még mindig jobban járt, mint a Live in Warsaw lemezzel, amit a lengyel rádió közvetítésével az állami Polskie Nagranie hanglemezgyár "csak úgy" megjelentetett és százezreket adott el belőle anélkül, hogy a mai napig egy tábla csokit küldött volna a zenekarnak, de legalább egy "dzsinkuje bardzó"-t... - emlékezett vissza a zenész.

Somló Tamás barát volt, és nagyon jól énekelt. Nem tudott basszusgitározni, amikor az LGT-be került, de tudtam, hogy meg fog tanulni - emlékezett vissza Presser Gábor. Azzal, hogy Barta Tamás kezei közé került, élete egyik legnehezebb feladatát vállalta: kemény, egész napos gyakorlások vártak rá, de megérte, sikerrel vette az akadályokat. A zenekar átalakulása akkor kezdődött, amikor a Képzelt riport bemutatójára készült a Loksi a Vígszínházban. Frenreisz Károly ugyanis nem akarta ezt az egészet. Egyrészt, mert félt, hogy nem fognak többé annyit koncertezni, hanem a színház tölti majd ki az életüket. Másrészt féltestvére, Latinovits Zoltán sem jó szájízzel távozott a teátrumból, és ha nem is szolidaritásból döntött a távozás mellett, de valami hasonló dolog állhatott a háttérben. Persze önmagában ennyi nem elég egy zenekar átalakulásához. Egy csapatban mindig vannak feszültségek, és ha ez elér egy bizonyos szintet, akkor robban. Ez történt a Locomotiv GT esetében is - mondta egy interjúban Presser Gábor.

1973. október 22–november 30. Egyesült Királyság, London. Az első angol nyelvű nagylemez felvételei a londoni CBS-stúdióban. A producer Jimmy Miller,(Traffic, Rolling Stones...stb...) a hangmérnök Andy Johns.

Barta Tamás, Presser Gábor, Laux József, Ronnie Wood, Andy Johns

A lemezen szájherflizik Jack Bruce, a Cream legendája. A herflit Pressernek adja. Ron Wood is a stúdióban bulizik majd minden éjjel, részben a barátai, részben egy híres hölgy miatt, aki kerülné a nyilvánosságot. Millernek annyira tetszik a Ringasd el magad eredeti "B U M M M"-os felvétele, hogy minden áron át akarja venni a budapesti szalagot, de az technikailag lehetetlen. Egyébként nagyon igaza volt...Az utolsó felvétel éjszakáján Jack Bruce, miközben beszáll a vörös Ferrarijába, a búcsúzkodás végén még így szól: tudjátok fiúk, én is kommunista vagyok...

"Előljáróban szeretném tisztázni, hogy a zenekarnak nem Locomotiv GT, vagy LGT a neve, hanem Lógété. A Kex és a Syrius mellett ők a tagjai az én nagyon elfogult Magyar Rock And Roll Szentháromságomnak. Örökké hálás leszek nekik nekik, hogy nem bluesbanda lettek, mert rongyosra hallgatva azt a párt bluest, amit csináltak, nem nagyon rúghatott volna labdába mellettük senki.

Energiával teli, férfias zenét játszottak. Sok-sok dalukat fújta mindenki, bár nem volt célközönségük. Nem vették célkeresztbe a csöveseket, vagy a nyavalygó alternatív úrigyerekeket, a gyönyörű lányok és a rendőrök pedig maguktól jöttek bárhová, ahol játszottak. Állítólag még maga Brutyó János (korábbi és kisebb masiniszta, neve méltatlanul hull a feledésbe) elvtárs is titkos Lógété rajongó volt.

Amit csináltak, nem irányzat volt, vagy stílus, egyszerűen csak zene, ami együtt ment a szöveggel. Egyik sem volt fontosabb. A „Kksszony lvtteszvemet” vagy az „Ilynalynbksz” elvette az eszemet volt. Az utóbbiban elhangzó „…nananananamicsinálsz…” olyan hatással volt rám, hogy felhasználtam a Csavargók Tízparancsolatából a Nyolcadikban: „Jujj, mit csinálsz? Bejönnek!”, valamint a Circus Hungaricus Sorozatlövőjében „Nana, nana, mit csinálsz? Ne hagyd abba!” És akkor jöjjön néhány személyes vonatkozás: "Első Rolling Stones pólómat 1974-ben Laux Józseftől kaptam. Egyikükkel majdnem tíz évig játszottam.

Az első próbán megkérdeztem tőle: „Jánoska, te hogy dobolsz?” Mire ő magától értetődő természetességgel felelte: „Úgy, hogy az énekes énekelni tudjon.” Elájultam, mivel addig nem ilyesmihez voltam szokva. Ha lehetek személyes még egy picit, elmondom, hogy a zongorista mellesleg kiváló szanitéc. 1922-ben, Katowicében a szépséges lengyel Krystina helyett a szállodában engem ápolt, pontosabban a talpamból egyesével szedegette ki a faszilánkokat, mivel koncertjük vendégeken sízokniban ugráltam-énekeltem végig a Johnny B. Goode.-t. Innen egyenes út vezetett a „Mondd, mennyit ér egy falat kenyér” című, az afrikai éhezők megsegítése céljából született közös dalunk megírásához és előadásához. Az 1985-ös lemez és koncert bevételének gondozója Gubcsi Lajos elvtárs, a Magyar Ifjúság akkori főszerkesztője volt: Azóta is hiába várjuk az információt a pénz felhasználásáról.

Nyilván oda került, ahová ők akarták. Később német nyelvterületen szenzációszámba menő szerzeményünk, a Der Medve tovább javította megbonthatatlan barátságunkat, amelyet az egyik fél 1996 óta tartó folyamatos menekülése a közös fagylaltozás elől - 3 gombócnál feladja, recece - sem tehet tönkre. Mivel a következő születésnapom környékén játszanak az Arénában, remélem, egy jó bulit kapok ajándékba." Nysdkiaszmd és cskdbaszád! Mindenkinek üdvözlettel Hobo

Hogyan került a Loksi a Vígszínházba? A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról - vagy ahogy a többség emlegeti, Képzelt riport - Déry Tibor azonos című kisregényéből készült. 1973-ban láthatta először a közönség. Presser Gábor szerezte a zenéjét, a dalszövegek pedig Adamis Anna nevéhez fűződnek. A darab több szempontból is áttörést jelentett: Pressernek ez volt az első színházi munkája, és a popzene is ezzel a bemutatóval tört utat magának a magaskultúrába, a színház és az irodalom világába. Az LGT élőben nyomta a színpadon. Elsöprő sikert arattak, nemcsak idehaza, hanem a határokon túl is: több országban mutatták be a rockmusicalt, amelynek története egy magyar emigráns házaspár köré fonódik. Közben a zenekar összetétele is megváltozott: erre az időszakra tehető Frenreisz Károly távozása, és Somló Tamás érkezése.

Sokoldalú ember, az egyszer tény. Somló Tamás zenetagozatos általánosba járt, hegedűn játszott. Később az Állami Artistaképzőben folytatta tanulmányait, ahol tánc, balett és zsonglőrködés is szerepelt a tananyagban.

Ebben a szakmában is megtalálta a számításait, hiszen számtalan helyen adott elő szerte a világban. Ám a többségnek mégsem ez ugrik be elsőre róla, hanem az, hogy ZENÉSZ.Frenreisz Károly 1973-ban kilépett az Loksiból és megalakította saját bandáját, a Skorpiót. Keresni kellett valakit a helyére, és az ex-Omegás Somló Tamás állt be a zenekarba. Nemcsak basszusgitározott, szaxofonozott és énekelt is. Később szólólemezeket is kiadott. Olyan slágerek szerzője, mint az Álomarcú lány, a Primadonna és az Annyi mindent nem szerettem még. Közben a jogi egyetemet is elvégezte.

"Rengeteg koncert, lemezfelvételek, filmzenék, külföldi utak stb. Komoly iskola egy fiatal tapasztalatlan zenész számára. A névtelen háttérzenész állapotból pár hónap múlva kiemelt minket a zenekar és egyenrangú tagokként éltük meg ezt az időszakot. Jazz zenészként alkalmat kaptunk szólistaként is játszani ,ami teljesen új dolognak számított abban az időben a popzenében. A 80-as évek elején egy 42 napos angliai turnén találkoztunk az addig csak legendákból ismert nyugati pop élettel, de megjártuk az NDK-át Lengyelországot, Jugoszláviát, Csehszlovákiát is. Abban az időben a legjobb zenekarnak tartott LGT-ben játszani azt is jelentette, hogy számos más felkérést is kaptunk. Így a nyolcvanas évek végéig több száz lemezfelvételen vehettünk részt mint session zenész. Néha előkerül egy-egy videó felvétel a Tabáni koncertekről, ezen nagyon jól szórakozom. A megtiszteltetés jelei észrevehetetlenek, a legtermészetesebb dolognak gondoltam, hogy én ott játszom, nagyképűen dobálom vagy éppen hogy nem dobálom a hajam. Így közel 40 év távlatából már tudom, hogy számos tapasztalatot, tudást, fantasztikus élményeket, máig is tartó barátságokat köszönhetek ennek az időszaknak" - emlékezett vissza Gőz László, aki harsonásként "erősítette" a zenekart, most pedig a BMC, azaz a Budapest Music Center ügyvezetője.

"Szerettem volna valami olyan nevet a bandának, amit mindenhol ugyanúgy ejtenek ki, ugyanazt jelenti és van valami kelet-európai íze.

A lokomotív ilyen szó, akkoriban minden Varsói szerződéses országban volt ilyen nevű futballcsapat, jól hozta a keleti szagot, a régi füstölgő mozdonyt csak hozzá kellett képzelni. A GT: Gran Turismo, azaz spécizett motor" - emlékezett vissza a névadásra Presser Gábor.

"Akkoriban a legjobb az volt, hogy Barta majd minden nap átjött, és nálunk zenéltünk,amíg csak volt idő. Kár, hogy akkor még nem voltak meg a mai felvevő lehetőségek, ezek a fél- egész napos örömködések most nagyon izgalmasak lehetnének. Sokat lötyögtünk együtt, a közös programjaink mélypontja a BVSC uszodában tartott nem teljesen legális éjszakai buli, ahol Barta mint egykori és (fantasztikusan induló ) vízilabdázó "hivatalos " volt. Engem is magával vitt,(bár ne tette volna) . Gyönyörű nyári éjszaka volt, tök helyes társaság, főleg úszók, vízilabdázók. Késő éjjel már alaposan bebulizva Barta egy csatakiáltással nekirohant a medencének, dobbantott - még hallottam az ordítását - de akkor már én is futtában dobbantva a levegőben voltam, szóval a medencében már csak kb térdigérő víz volt... Csattantunk, mély csend, a parton is. A kezeinket fogdostuk, fogunk-e még valaha zenélni. Élsz még? kérdezte, ja, ba... Szóval kézileg megúsztuk, nekem a lábam kifordult, nyilván magam alá kaptam landolás közben. Bartának a csípője fájt nagyon, ő oldalra fordulva csattant, nem tudtuk, hova menjünk, mentőt hívni szégyelltünk, meg aztán kiderülhetett volna, hogy az uszodában száztagú buli van, vajon ki engedte meg?... Végül is Ládi dr segített, a drága "Ládikó", annyi zenész óvóbácsija, éjjel beszólt a Honvéd kórházba, hogy a haverok bevisznek minket, lássanak el. Azóta csak lépcsőn megyek medencébe" - emlékezett vissza Presser Gábor.

"Nagyon hullámzó volt az anyag, egy-két dal mindenhová illett volna, csak oda nem. Persze nem játszottunk rosszul, de nem minden jött össze úgy, ahogy jó lett volna. És nem úgy szólt az anyag, ahogy megálmodtuk, egyikünk sem volt stúdióilag megfelelően technokrata, és a személyzet utálta, hogy szöszöltünk, finomítgatni akartunk, nem értették minek ez a cécó, ez mégis csak szar jejezene..." - mondja Presser Gábor. "Szóval az első két lemezt, bár fantasztikus pillanatokra emlékszem, csak részleteiben szeretem, az első igazán jó lemezünk a BUMMM volt, pedig azt 8 nap alatt csináltuk meg... De akkor és ott végig nagy tűz volt."

A zenészek nem barátkoztak csak úgy egymással. Akkoriban működött egyfajta bandaszellem. Talán nem az a legjobb szó, hogy ellenfélként kezelték a többieket, de akkor is valami nagyon hasonló érzés volt a levegőben – emlékezett vissza Presser Gábor. Amikor még az Omegában játszott, már akkor elkezdett álmodozni, és szemben a kor trendjével, ő másokat is hallgatott. Kíváncsi volt a többi csapatra is, és ha nem is egy csapásra, de ebből született meg később a ZENEKAR. Persze nem mindenkinek tetszett, hogy ők ketten Laux Józseffel kiváltak. Sőt… Elég durva megjegyzéseket is kaptak. De ők elég hamar kibékültek az Omegával, és Presser Gábor szerint korábbi csapata is csak jól járt ezzel a lépéssel, hiszen akkor kezdtek el valami olyat játszani, ami már igazán egyedi volt, egész egyszerűen megtalálták a saját hangjukat.

de valahogy éreztem, hogy nem igaz. Ezt mondta Presser Gábor Barta Tamásról. "Ültünk a repülőn, és mindenki csak hallgatott, én tudtam, hogy miről hallgatunk..."

Miért pont egy gőzmozdony állt az LGT több lemezének a borítóján? És miért fordult elő számtalan dalban is már-már szimbólumként? Presser Gábor egy interjúban azt mondta, hogy Erdős Pétert, a Magyar Hanglemezgyár popmenedzserét két dolog nagyon idegesítette: az egyik a vonatozás, a másik pedig a mindenki kifejezés. Utóbbit érti politikai vonatkozása miatt, az előbbit viszont nem tudta megfejteni. A zenész elárulta, hogy sosem volt kis vonata, de a közelükben volt egy bolt, ahol modellek sorakoztak, és ezeket gyakran nézegette gyerekként. Ráadásul nyilvánvaló a párhuzam a mozdony és a szabadság között, ami nagyon vonzó volt a fiataloknak. Jó néhány évvel későbbi búcsúkoncertjükre is egy valódi gőzösön érkeztek a zenészek. De térjünk még vissza az első albumra: 1971 decemberében jelent meg, és nem volt címe, egyszerűen annyi állt rajta, hogy Locomotiv GT. Presser Gábor szerint ezt a lemezt kicsit elkapkodták. Sikeres volt, ráadásul nemcsak idehaza, hanem külföldön is, de még nem volt elég kimunkált. Közben nyugaton is egyre nőtt a népszerűségük, a New Musical Express egyszer csak azt írta: „The next rock sensation could come from the East!", azaz "Az új rock szenzáció keletről jöhet!"

A Loksi angol nyelven is bemutatkozott, 1974-ben jelent meg első angol nyelvű albumuk, amely a Locomotiv GT címet kapta. Ez az In Concert című nagy amerikai tv sorozathoz - az akkori idők legnézettebb amerikai zenei műsora - a londoni Rainbow színházban az LGT koncertfelvételekor készült kis felvezető beszélgetés. A riporter Jim Stafford. 1974. július 19-én került adásba.

A sport terén is zajlott az élet: 1972-ben rendezték a XX. nyári olimpiai játékokat Münchenben. 121 ország képviseltette magát, 7 ezernél is több versenyző mérte össze tudását. Az ötkarikás játékok sztárja Mark Spitz amerikai úszó lett, aki hét aranyat söpört be, ebből négyet egyéniben. Itt szerezte meg Hegedűs Csaba a 100. magyar olimpiai aranyérmet. A magyarok összesen hatszor állhattak a dobogó legfelső fokára, és tizenhárom ezüst és tizenhat bronz is gyarapította a gyűjteményt. De sajnos nem csak a sportról szólt ez az eseménysorozat. Szeptember 5-én túszdráma szakította meg a versenyeket. Palesztin terroristák izraeli sportolókra csaptak le az olimpiai faluban, két versenyzőt meg is öltek. A terroristák azt akarták, hogy engedjék őket szabadon távozni, ehhez repülőgépet is követeltek. A fürstenfeldbrücki repülőtéren azonban tragikus események történtek. A rendőrök megpróbálták kiszabadítani a túszokat, ám végül lövöldözés tört ki, és 14 sportoló és terrorista halt meg. Mindezek ellenére nem hagyták félbe az olimpiát, gyászszertartást tartottak, majd másnap folytatódtak a megmérettetések.

Barta Tamás a zenei élet krémjébe tartozott, nemcsak gitárosként, hanem zeneszerzőként is bizonyíthatott. A szakma neki adta a legjobb gitáros címet 1970 őszén. Akkor már a Hungáriában játszott. Fenyő Miklóssal azonban jóval korábbra nyúlik vissza az ismeretségük, egy középiskolába jártak, vagy inkább mellé - ahogy ők mondták többször is. 1965-ben betoppant Fenyő akkori bandájának, a Syconornak a próbájára, ahol megcsillogtatta tudását. Nem is volt kérdés, bevették maguk közé. Három évvel később már a Hungáriában találta magát, és szintén három év után jött a következő váltás: 1971-ben alapítója lett az LGT-nek.

Ahogy Frenreisz Károly egy korábbi interjúban mondta: Barta progresszív gitártudását kitűnően lehetett kamatoztatni az LGT-ben.  Az első három lemezen gitározott, és játéka hallható a Képzelt riport egy amerikai pop-fesztivál felvételein is. Többre vagy legalábbis másra vágyott: a Locomotiv GT 1974-es amerikai turnéjáról nem jött vissza, kint maradt szerencsét próbálni. Egy ideig még maradt a szakmában, zenélt a Beach Boysszal is, de röviddel ez után váltott. Üzletet nyitott. Állítólag szembekerült az amerikai magyar maffiával. Sok mindent lehet olvasni a halálával kapcsolatban, ezek egy része nyilván találgatás. Ami biztos, hogy 1982. február 16-án éjjel lelőtték a saját ágyában Los Angelesben. Máig nem tisztázták a körülményeket...

Presser Gábor nem egyedül hagyta ott az Omegát, vele tartott Laux József dobos is, aki már iskolás korában megismerkedett az ütős hangszerekkel, és különböző jazz-zenekarokban is kipróbálta magát. 1971-ben tehát egyik alapítója lett a Locomotiv GT-nek, és 1976-ig ő ült a dobok mögött. Nem egyedül érkezett az új bandába, hozta magával "ötödik" tagnak Adamis Anna dalszövegírót is, aki a felesége volt. Olyan dalok fűződnek a nevéhez, mint az Ezüst nyár, a Kotta nélkül, az Álomarcú lány, az Ő még csak most 14, a Ha a csend beszélni tudna. Később elváltak, és Laux elhagyta az országot, Los Angelesbe ment. Csaknem tíz évnek kellett eltelnie, mire hazalátogatott, és további ötnek, mire végleg vissza is jött. De ne szaladjunk ennyire előre! Az első magyar supergroup tagja volt még Frenreisz Károly basszusgitáros is, akinek nagyapja Gundel Károly, dédapja pedig Gundel János szállodás volt, testvére, Bujtor István és féltestvére, Latinovits Zoltán azonban művészek, egészen pontosan színészek voltak. Frenreisz  először zongorázni tanult, majd klarinétozni és szaxofonozni, és csak ezek után következett a basszusgitár. A Metróból érkezett, az LGT-ben énekelt is, és fúvós hangszereken is játszott. Nem sokáig maradt a bandában, 1973 elején távozott, megalapította a Skorpiót. Barta Tamás volt a negyedik tag, aki a Hungáriából jött, és külföldön, rejtélyes körülmények között halt meg, de róla majd legközelebb írok részletesen.

Presser Gábor olyan fiatalon csöppent a zenélésbe, hogy fel sem merült a pályaválasztás kérdése. Egy házban lakott Seress Rezsővel, gyakran hallotta őt játszani, egy-két alkalommal volt is nála -  árulta el korábban. 3-4 évesen került kapcsolatba a zenéléssel: unokanővérével elment zongoraórára, és mivel tehetségesnek találták, egyértelmű volt, hogy több lesz ez, mint egyszerű hobbi. A Zeneakadémia gyakorlójába járt, ahol mások mellett Antal Imre is tanította.

Úgy volt, hogy "igazi"művész lesz, ám túl korán küldték a Zeneakadémiára: a felvételi első fordulóján jól szerepelt, ám a másodikon már nem, így ez az álom akkor nem teljesülhetett. Sosem volt igazán kérdés a családjában, hogy mi lesz belőle, ha "nagy" lesz, világos volt, hogy egy életre elköteleződött a muzsikálás mellett. 19-20 évesen ment el kíváncsiságból az Omegába Mihály Tamással, aki akkor már ott játszott. 1967-től a csapat első saját dalainak zenéjét írta, előtte ugyanis csak külföldi számok feldolgozásait adták elő. Nyáron már zenészként is bemutatkozott a bandában. Nem kellett sokáig várnia a sikerre: ő lett az első három album első számú zeneszerzője. Olyan dalok születtek akkor mint a  Ha én szél lehetnék vagy  a Petróleumlámpa.

Viharos "válás"
Presser  Gábor szerint mindenki jól járt a "válással": az Omega is, és ők is Laux Józseffel, akik otthagyták a zenekart. Nem volt feszültségmentes ez az időszak. Voltak, akik egyenesen árulónak titulálták őket, mert elmentek és megalapították az LGT-t. De Presser Gábor ekkor már más zenéket akart játszani, és  nem tartotta volna korrektnek, ha "ráerőszakolja" ezt az Omegára, ezért jobbnak látta, ha távozik- nyilatkozta. 1971-ben állt össze az új csapat, a Locomotiv GT, amelynek tagja volt Frenreisz Károly basszusgitáros és Barta Tamás gitáros volt is. Presser Gábor távozása után először 1980-ban játszott újra korábbi együttesével az Omega-LGT-Beatrice turnén. A folytatásról és a többi zenészről hamarosan bővebben is olvashatnak itt.

Az egészen fiatalokat leszámítva biztosan mindenkinek ismerősen cseng ez a szlogen. A martfűi cipőgyár 1971-ben kezdett sportcipőt gyártani. Azonnal nagy siker lett,  persze nem is volt túl nagy a választék a boltokban... A márka egészen a 80-as évek derekáig tartani is tudta egyeduralmát: az apró gyerekektől az idősekig szinte mindenki ebben járt. Évi 10 millió pár cipőt készítettek, minden harmadikat más kelet-európai országoknak adták el. Ám a rendszerváltás után leáldozott a gyár csillaga. A külföldi, "menőbb" cipők lesöpörték a színről. És hogy mi volt a divat abban az évben, amikor olyan sztárok születtek, mint Mariah Carey vagy Winona Ryder? A lányok többnyire miniszoknyában jártak, de kedvelték a maxi és a térdig érő fazonokat is. Megjelent a telitalpú cipő,  és a trapézfarmerért is éltek-haltak a fiatalok. Ha belenézünk a családi fotóalbumba, biztosan találunk ma már viccesnek tűnő fotókat ebből a korszakból. Ha önnek is vannak ilyenek, és szívesen megosztaná másokkal, küldje el a lgtrelikvia@showtime.hu címre. Természetesen személyes élményeket, sztorikat is várunk.

Nem a semmiből érkeztek, természetesen... és szélsebesen repültek a csúcsra. Az LGT hivatalosan 1971. április elején alakult meg, de tagjai már ismert, sikeres zenészek voltak. Presser Gábor zeneszerző-énekes-billentyűs az Omegából érkezett, csakúgy, mint a dobos Laux József, aki feleségét, a szövegíró Adamis Annát is hozta magával. Ő lett a csapat "ötödik tagja". A basszusgitárt Frenreisz Károly ragadta magához, aki korábban a Metróban játszott. A szólógitáros pedig Barta Tamás lett, aki a Hungáriából érkezett. A zenekar megalakulásával az Omega tulajdonképpen kettészakadt. Ez pedig nyilvánvalóan indulatokat gerjesztett. De nem csak náluk voltak változások: a magyar beatéleten belüli átalakulás nagy vihart kavart. Mind a rajongók, mind a zenészek körében nagy volt a feszültség, legalább egy tucat zenekar szerveződött újjá. Az LGT életében is felpörögtek az események: júliusban tartották meg bemutatkozó koncertjüket a Budai Parkszínpadon, augusztusban pedig már kezükbe is vehették az első kislemezt a rajongók. A Boldog vagyok és a Ha volna szíved című dalok kerültek fel a korongra. Októberben a Kertészeti Egyetem dísztermében megnyílt Tolcsvayék és az LGT közös klubja. Még véget sem ért az év, és Tokióba is kijutottak: novemberben részt vettek a World Popular Song Festivalon. Az Érints meg című dalt énekelték el angolul, elsöprő sikert arattak. Decemberben újabb kislemezt dobtak piacra az Érints meg, valamint a Kenyéren és vízen című szerzeményekkel. És boltokba került az első, cím nélküli nagylemezük is.

Volt idő, amikor még hivatalosan jelentették be egy lapban, hogy megalakult egy zenekar. Így volt ez a Locomotiv GT-vel, azaz az LGT-vel is. 1971. április 8-án, az Esti Hírlap cikkéből derült ki, hogy megjelent a színen egy új banda, amely később a magyar zene egyik legnagyobb hatású együttese lett. Nevükben is jelezték, hogy hosszú útra készülnek: a GT ugyanis a Gran Turismo rövidítése. Nagyon hamar sikeresek lettek, telt házas bulikat tartottak, ám csaknem három évtizede nem léptek fel hagyományos koncerthelyszínen. Hivatalosan 1992-ben búcsúztak el a közönségtől: stílusosan a Nyugati Pályaudvaron tartották a bulit. Azóta többször is színpadra álltak együtt, legutóbb öt éve, a Sziget nulladik napján. És most újra örülhetnek a rajongók, jövő februárban ismét a húrok közé csapnak a zenészek, maratoni koncertet tartanak a Papp László Budapest Sportarénában. A nagy visszaszámlálásban pedig számtalan izgalmas sztorit olvashatnak itt, és természetesen mi is várjuk az önök kedvenc LGT-s történeteit a lgtrelikvia@showtime.hu címre.