"Kemény légy, mint a", "kemény légy, mint a", "kemény légy, mint a", sose tudom meg - árulta el Novák Péter zenész.

Hozzátette: persze, hogy a Rolling Stones, nem süket, tíz éves vagyok és annyiszor rakom vissza a tűt, ahányszor csak kell! Egyébként is, az állítmánnyal van problémám; hogy lesz a muzsika kemény? Bársony? Sárga? Édes? S miként árasztja illatát rothadó enyészetnek, ha így támad kedve, vagy elkeseredése? Valami varázslat van ott zeneileg, hol ezrek énekelnek akár ezer dalt is el, kívülről fújva azokat az énekessel, értelmet adva az együttes, amúgy bugyuta kifejezésének - korán leesik a tantusz. Az utóbbi szófordulatot már képtelen vagyok elmagyarázni a kolozsvári egyetemistáknak három évtizeddel később, de üvölteni még tudok velük a gangról hajnalban, miszerint "volt egy faltól falig ház". Ha van valami szentimentális a rockandroll életérzésben, hát ez: mindenki mindenkinek lehetne a gyereke... No és aki akar, a mai napig tanulhat valamit! "Nincs szebb, mint a fő okos előtt vigyázzban álló láthatatlan röhögés..." Mostanság? A túléléshez elég egyetlen, szívünk nagylemezére karcolt sor.